Festmény
Öreg festményt látok: Harcos néz kevélyen,
görcsös nyers akácból fütyköst tart kezében.
Oldalán a butykos veresborral töltve.
Bajuszán lecsorgott, ihatott belőle.
Szotykos körtét majszol mellette egy kislány
anyja a háttérben látható a hídnál.
Parasztfiúk ülnek körbe a jobb szélen.
Talán halat sütnek parázsban, s kenyérrel
fogják majd megenni, kockás kendő rajta
nyugszik a szekéren, félig betakarva.
Lenn a bal sarokban gazdátlannak látszik;
bütykös nyereg rúdján ló nélkül hintázik.
Tropfehérke
Az uram eljön akkor, mikor várom
Tropfehérke vagyok üvegdoboz ágyon
Mókusok, és törpék! Kerek ez a világ!
Társak közt becsülni, nem félni a magányt!
Visszatér a kõ is, visszahúzza a föld
Ha megüti magát, oly kemény, nem üvölt,
Izzadságunk tisztít, könnyünk szemünk mossa
Álmunkban tündér lesz mindegyik boszorka
Vasorrom már készül, seprõm a sarokban
nem repülni fogok, csak takarítottam
Kollégiumi dal
Hajnal hasad,s zúg a szoba
Így a lóbõrt ne húzd Soma!
Oldalt feküdj vagy hasadon!
Csak azért is háton zajongsz!
A horkolók mindenére!
felverünk,
felverünk, mert nem alszunk, csak
szenvedünk.
Hangodtól az éjszakáink
füldugóval teltek máig
Most galádul lépre csallak
Megrázlak és képencsaplak.
A horkolók mindenére!
felverünk,
felverünk, mert nem alszunk, csak
szenvedünk.
Nagyon muris, ahogy felkelsz
Pislogsz, haver, szólni sem mersz
Mivel rádbámul még Ede..
jobbkezüknben wécékefe
A horkolók mindenére!
felverünk,
felverünk, mert nem alszunk, csak
szenvedünk.
Két kezed a párnába kap
Horty a vége így is maradsz.
Nénikéd is! .. rágondoltunk.
Mit tegyünk, hogy ébren tartsunk?
A horkolók mindenére!
felverünk,
felverünk, mert nem alszunk, csak
szenvedünk.
Az éjszaka mégis szép lesz
Kigyógyítunk, addig éljek!
Ha rádöntjük a házat ott
Bedugjuk e kalózadót
A horkolók mindenére!
felverünk,
felverünk, mert nem alszunk, csak
szenvedünk.
Hol romjaid alul zúgnak
Törött téglák összsúgnak
S álomvidámság helyett
szenvedik el szörtyeidet.
A horkolók mindenére!
felvertünk,
felvertünk, de nem alszunk, hát
mi megyünk.
Éjszag
mély álomban a tér
kopognak a tűsarkak
aszfaltnak hangja, vagy a falnak?
Dől a leányka,
lehányta magáról a szégyen pírját
s a kéjről is másképpen írják a számlát,
ha látják a hímen a ködöt.
Pörög a taxióra.
Kilóba', lepedőbe' számolnak előtte.
S valaki meglőtte... hallik a visszhang.
aztán majd csak pirkad.
