Hosszabb gondolatok

Csöbrök, és vödrök

Nem akartam hazajönni. Az egész nap vad hajtás volt, annyit körmöltem, mert Era
elvágta az ujját, ráadásul még olvashatónak is kellett lennie. Polyák prof. meg
mindig politizál előadás helyett, és két bázikus kémhatás között elfér egy
Torgyán-tükörkép. Szerintem ismeri az öreg személyesen is.


  
Álltam az előszobában, és kerestem a kapcsolót. Először csak fejmagasságban,
tapogattam a falat, és a csörömpölésre meg állapítottam, hogy a sárga tányér,
amit még Irénke nénitől kaptunk a múlt héten, már nem egész.
Különös élvezet lesz a cserepei között mezítláb megtalálni az utat a
nagyszobába, és úgy hogy a főbérlőm ne vegye észre. Kényelmetlenül érintene a
dolog.
Már megszoktam, hogy így éjféltájt nem veszek magamra semmit, mert ez a három
lépés a besuhanással sem hosszabb időben, mint amíg elmondom. A bácsi úgyis
leselkedik reggelente az öltözködéskor, és szerintem már minden porcikámat
ismeri. Így direktben viszont máshogy esik.
Ha a sötétben megfogom a villanykapcsolót, akkor azonnal le tudnám oltani,
amikor a másikhoz nyúl, és a következő mozdulat a kilincs. Még nem volt rá szükség.
 A koleszban mindig húztak a lányok is, miért akarok elmenni, de én nem tudtam
ott tanulni.
Hm.
Valami nincs rendjén.
Az öreg minden zajra moccan. Hallania kellett, hogy ugrottam egyet.
Akarom mondani, ha az ugrást nem is, de a landolást mindenképpen.
A szobám szőnyege kicsi, és csúszós, és a fotel alatt már nyugalomban porzik.
Én még nem fogtam fel mekkora kék foltok lesznek a fenekemen, a könyökömön és
hogy a kilincset miképpen fogom visszatenni a helyére, de gyanús a csönd a
szomszéd szobából.
Hm. Az egész lakásban sehol nem ég a villany. A fürdőszobában sem tudtam felgyújtani.
Az öreg mindig áramtalanítja a lakást, amikor lemegy falura a húgához.
Akkor szüret! Ma nyugodtan alhatok, enyém a lakás.
No. Ez a lámpa meg jó.
Akkor a fürdőszobai miért nem jó?
A konyhában van még izzó, kicserélem.
 - Úristen, János bácsi!
Most mi lesz?
 - János bácsi, mi van magával? Szóljon már valamit!
Ez teljesen hideg.  Se telefon, se senki...
Húzok magamra valamit, és lemegyek telefonálni.
Éjszaka akkor sem viszik el.
Mit csináljak egy halottal egy lakásban?
Legalább Janó itt volna... Elmegyek hozzá...
De én nem akarok kibékülni vele....
Kit hívjak ide?.. Hol a legközelebbi rendőrőrs..
Egy halott már senkit sem bánt.
Istenem, miért nem maradtam  ott annál a fodrász kölyöknél!
Amilyen mulya volt, megúsztam volna az éjszakát, és ő meg büszkélhedhetett
volna ország világ előtt...
Aztán majd jönnek a rokonok, és kutaszkodnak majd mindenben. Ha az öreg kitette
a lábát a konyhából, a lánya fejét ki nem lehetett húzni a kredencből. 
Vajon melyik fog ideköltözni?
Nekem is mennem kell?
Piszkosul elegem van már mindenből.
Legalább a húga jönne el, az egy aranyos öreg néni. Talán ő az egyetlen, aki
szereti. Ebben a korban már mind olyan bogaras, hogy nehéz elviselni. Lehet, hogy az egyetlen időtálló érzelem a testvéri szeretet?

A lány húz magára valamit, majd lerohan a közeli telefonfülkébe. Tárcsázza a
mentőket, elfelejti a saját nevét is, és nagy nehezen ráveszi az egyik dokit, jöjjön ki.
Az öreg még él. A teste nagyon lehűlt a konyha kövén, infúziót kap, és valami
fűthető takaróba csavarják.
A doki lelkiismeretes, belenyom egy nyugtatót a lány fenekébe is. Megadja a
telefonszámát, ahol elérheti napközben is.

És most aludni, aludni, aludni.
Elvonul a "tömeg", a lány visszatámolyog az ágyához, és kibújik a melegítőjéből.
Végre aludhat meztelenül, mint otthon kicsi korában, és nem kell semmitől, és
senkitől tartania, és holnap szombat, és nem kell felkelni,csak a macskának ki-
tenni az ételmaradékot. Biztosan büdös is. Legalább három napja hordja már egy
csomóra kötött nylonzacskóban haza és vissza.
De a szoba is olyan hatalmas lett, és minden mozog, a szemközti falon a hatalmas fényképről ömlik a por a szemébe, megelevenedett a sivatagi táj, az a folt
a közepén alakot ölt, valami videokazetta, vagy játék, a fűszerbolygóról, igen
a Düne, a szomszéd kisfiú mutatta a napokban, milyen szép grafikája van, s beszélt, teli szájjal, kezében egy félig lerágott csirkecsont, patracul lógott
rajta mindenhol az inge, a pulóvere, még a cipőfűzője is kibomolva,..
Hogy az ilyet ki neveli? Talán az utca?...
 - Mit szóltak volna a szüleim?...

Nem is kel korán. Reggel bekapcsolt a rádió a szokott időben, végigmondta a
híreket, zene szólt, kintről kaparászás, az a bozontos szürke jelent meg először, de a lány a kis feketét várta. A fiút. Az olyan barátságos, és van a szeme alatt egy fehér folt. Mint egy gördülő könnycsepp, valami szomorkás képet ad ennek a mókamesternek.
Mert nagy bohóc. A múlt héten megtalálta a pongyoláját, és határtalan türelemmel
bontotta ki az aljából a pár centis cérnát 2-3 méteresre.
Utoljára kikapott a bácsitól, mert az öreg Sokol rádiójához tartozott egy még öregebb elemfeltöltő, és a lelógó madzagját sikerült játékból szétrágnia, és
amikor megrázta szerencsétlent, lerántotta még a rádiót is.     
Azóta nem jön. Megsértődött. Hogyan lehetne visszacsalogatni?
 - Nincs ötletem. - mondja félhangosan, a friss felkeléstől még reszelős hangon.
Automatikusan, a fogmosás után kimossa a poharát, és viszi a vizet a kaktuszra.
Ez az egyetlen virág bírja ki mellette.
Hazudok, volt még egy másik, valami könnyező pálma, de az öregúr allergiás rá,
és amikor kivirágzott, bejött a szobájába éjjel, és szegény köhögött, prüszkölt, a taknya nyála összefolyt, szinte könyörgött a lányak, hogy dobja ki.
Nem volt mit tenni. Elajándékozta reggel a legelső öregasszonynak, aki kidugta
az orrát a lépcsőházban.
Azóta mindig kap valami süteményt, édességet, ha összefut vele.
A múlt héten még az életét is elmesélte. Valami parfümériában toporogta át a
század elejét, fokról fokra lépett előre. Aztán férjhez ment, az ő megtakarított
pénzéből megvették a sarki árnyaskertben a trafikot, azt meg a "komonisták"
vették el, és a férje az feltaláló is volt.
Ott lóg a falon egy oklevél. Mutatott egy világoskék dobozt, olyan ormótlan régit. Harminc fillér volt,

                "Mentolos talpkrém
                Öregeknek és Fiataloknak.  
                Túrázóknak és ..."
A doboz ma már gombokat őriz, és a néni egy kisolló hegyével feszegeti le a tetejét. A reklámszöveg többi része már lekopott.
Közben kifut a tej lesz mit súrolni a kisrezsóról. Most nem szól rá senki,hogy "Nagy lesz a villanyszámla, Kisasszony!"
Átfut a fején, hogy szét kellene nézni, mit vigyen be neki a kórházba.
A nagyszobában már járt, de a hálófülkébe még nem tette be a lábát.
Az eddig még tabu volt. Ugyan senki sem tiltotta meg, de nem is jutott eszébe. Legalább valami pijamát nézni kellene.
No itt nem volt rend. A földön egy eldőlt borosüveg, előtte a dugóhúzó, rajta a
félig letekert dugóval, az éjjeli szekrénykén pedig papírok.
A legtetején egy telefonszámlakivonat: a Lenin Kohászati Művek Hideghengerdéjé-
nek összesítése az 1968-as év II. negyedévre.
Ez valami vicc. Volt az LKM-nek hideghengerdéje?
Alatta fénymásolt párttagsági igazolvány, de valaki a fénykép helyére egy
szemüveggel és szivarral feldíszített péniszt másolt.
Voltak már akkor is pihent agyú emberek.
A párnán kihajtva fedelével fölfelé egy könyv: - No, még olvas is valamit?

  Várkastély a Kárpátokban.
                                /Jules Verne/
 - Nem néztem ki belőle...
Megtalálja a hálóruhát, és két ujja között, orrától gondosan eltartva kiviszi a
fürdőszobába - Vajon ha én megöregszem, akkor én is ilyen büdös leszek? - vizet
ereszt a kádba, és bedobja hozzá a frottír törülközőket, meg az alsóneműket is.
Rászór egy fél doboz Ultrát, játszik a habbal, és felsikolt, mert a frász hozza
rá a Frigyes, aki az ablakból ugrott a nyakába a legváratlanabb pillanatban,
majd sértődötten nyávog, és kipávázik a tejesibrikhez.
 - Erre is csak ez e fekete örDÖG képes.
 Most viszont így is örül neki. Jobb híján leakasztja a fogasról a vénember nyakkendőjét, húzogatja, mozgatja, tekergő kígyót, kiborítja
 a szőnyegre mind a hat dobókockát, minden macskaizgató, csábító trükköt kipróbál, ám Frigyes engesztelhetetlen. Ameddig a hűtőből elő nem kerül a vasárnapra vásárolt máj, addig megközelíthetetlen kőszikla.  
Na végre! Újra a régi. Dorombol, dörgölőzik, és elalszik a lány párnáján, körmeivel tartva a tegnap vásárolt harisnya romjait.
Fáradt a lány is, harc indul a fekhelyért, és nincs győztes, mert újabb játék indul minden kísérletből. Egyikük sem piheni ki magát.
Délután háromra összeáll a csomag, még cigarettát is talált a  sezlon mögött, már többéves, ha a por nem mutatná, a rányomtatott maximált fogy. ár:4Ft60 akkor is elárulná mikor készült a bűzrudacska.
Minden megszáradt a vasaló alatt, csak a frottír fürdőköpeny volt egy kicsit nyirkos. Azt külön szatyorba rakta.
Utolsó igazítások a tükör előtt, -lassan fodrászhoz is kell mennem - sötét szoknyájáról lesöpri a macskaszőrt, de mielőtt felveszi, még beugrik a vécébe.

 - Frigyes! Aztán jó légy! Mire hazajövök, nem elkóborolni!
Le kell tenni a szatyrot még egyszer, mert odazárja a szőnyeget, visszatúrja lábbal, de a rest kétszer fárad, mert így meg majd kinyitni lesz nehéz, ha hazajön.

A ház előtt a szomszéd lépcsőházi kukkoló várja, és látszik elszánta magát az ismerkedésre.
 - Segíthetek? - kérdi félénken, és nyújtja kezét a szatyor felé.
 - Köszönöm szépen, nem.
Zavart ábrázat, valahol a mosoly és a kín határmezsgyéjéről, kezét zsebre vágja, valami reccsen, nem derül ki, hogy mi az, s a lány dacos elutasítására még bizonytalanabb hangon bemutatkozik.                         
 - Béla vagyok. Hady Béla.
 - Örvendek. Elenged?
 - Persze, természetesen...
Még eléri futva a buszt, a sofőr is lesi a tükrön keresztül, ma valami különleges nap lehet, de aztán ránéz a lábára, és neki is feltűnik, hogy melegítő nadrághoz kevés nő vesz fel magas sarkú topánt, fokozottan ritka megjelenés lehet így a hófehér blúzában, és hófehér kardigánjában.


    %



Hazfelé tartottam, lestem a földet, kerestem a kapaszkodókat. Nem volt. Nem  volt semmi, amire rámondhattam volna EZÉRT.
Akkor most mi lesz? Jönnek a holnapok Nélküle, és minden foglalatosság nélkül,
amely már minden pillanatát átszőtte.
Túlzottan igénybe vettem. Nem hagytam neki semmi szabadságot. Most mosolyogni! Most itt jön velem szemben valaki, és ha egy uborka néz vissza rá a befőttes üvegből, akkor csúnyán néz rá... rám, nem kell elszemélyteleníteni a dolgokat.
 - Szi'! Mi bajod?
 - Kötőhártya gyulladás. Ne gyere közel, mert elkapod.
 - Láttam a Jolit egy fiúval. Mentek kézen fogva. Már nem jártok együtt?
Minden erőmre szükség volt. A felhőtlen kacagásra ugyan nem telt, de csillogó szemeim nem lettek sokkal pirosabbak.
 - Most beléd vagyok szerelmes....
 - Te mindig olyan hülye vagy! Voltál te már egyáltalán szerelmes?
 - Nem emlékszem.
 - Moziba jössz holnap?
 - Topázékkal?
 - Igen.
 - Nem.
 - Azért egy kicsit csak rosszul esik...
  
 Egy férfi nem bőgi el magát... Akkor is kibírom... Hogy szorulhatott beléd ilyen finom ösztön? Az ilyen emberek kérdik meg a buszon a tűsarkús ismerkedéskor, vajon fájt-e.
 - Öt év hosszú idő. Meguntuk egymást. - csak most már tűnj el, menj haza, hagyj engem békén. Különben is szőke. Sohasem kezdenék ki szőkével. Amilyen szerencsém van, még a végén órákig telefonálna a munkahelyemre, meg az összes ismerősömet elriasztaná, és különben is egyedül akarok maradni.
Igenis az első napot végig kell szenvedni. A hiányérzetet, a mindent, más még
tablettát is vesz be, az én gyomrom meg ezt a dumát sem....
Most is beszél. Csicsereg, és azt hiszi, hogy sikere van. A szomszéd kölyök egy 500-as telével lefényképezte amikor a szobájában meztelenül nyújtózkodott, azóta arra képre maszturbál. Íme az istennő, és nekem itt produkál, előadja a hülye sztorijait. Hát én nem tudnám hosszan elhallgatni.
Istenem, a múltkor a koncerten a templomban is egyetlen minden teret betöltő hahotát lehetett hallani. Természetesen az övét.
És hogy öltözködik... Elöl összehúzott ruhában, csakhogy nagyobbnak tűnjenek a mellei.
 - ... akkor sem 
 - Nem tudom. 
Mit kérdezhetett?
 - Hogyhogy nem tudod? Ilyen válasz nincs. Tessék, szedd össze magad! Elmegyek hozzá, és mindent elintézek. Az a fiú egy bunkó.
Hm. Azt hiszem, mellé fogtam. Tulajdonképpen jólelkű ez a kis csaj. Csak én nem találok hozzá használati utasítást.
 - Akkor segítessz?
 - Tessék? Egy kicsit elkalandoztam...
 - Azt a vörös fiút. Ha szabad vagy, akkor sikerül végleg lekoptatni.
 - Bélát?
 - Bélának hívják?
 - A szomszédom....
 - Akkor jó. Majd úgy csináljuk mint a filmekben. Hangosan nyögünk, és neked van szobabiciklid is, és jól leizzadva jövök ki.
 - Mi, hogy mit akarsz csinálni? Mi van a szobabringával? Ezt én... akkor ez azonnal elmegy Jolihoz....de tudod mit?.. Gyere. Este gyere fel, és legalább főzöl valami vacsorát. Majd elolvasom neked,a...  addig megírom az egész forgatókönyvet.
 - Ez komoly? Te szoktál írni?
Kuss! Az írás nem dicsekvés tárgya. Befogod a csőröd, - akarom mondani - kimosakodsz...
 - Mondom addig csinálok valami feljegyzést, hogy minél természetesebb legyen.
Ezt a nőstényt!... Még azt hittem, hogy érdeklem, erre kiderül, hogy nem is én vagyok olyan kapós.
 - ... jó? Te egyáltalán figyelsz rám?
 - Bocs, de éppen a vacsorán jár az eszem. Bejössz most a boltba?
 - Ilyenkor?... Fél tíz. Mit akarsz venni? A legközelebbi éjjel-nappali három utcával odébb, és tele van cigányokkal.
Bedobjuk a naiv figurát.
 - Bántottak már?
 - Nem, de mindig úgy néznek, mintha kurva lennék....
Legalább őszinte.
 - Ha nincsenek berúgva, akkor az itteniek nem kötekednek.
 - Te ismered őket?
 - Én inkább kerülöm a kapcsolatot. Sem rossz sem jó tapasztalatom nincs. De inkább a kajáról beszéljünk. Van valami harapdálnivalód?
Ügyes! Ez aztán a liberalizmus!
 -Itthon? Csak fogyókúrás müzli, meg egy tojás, és két múltheti zsömle, ha még nem penészes.
 - És Te mit eszel?
Elvégre a pofátlanoké a világ. Bár nekem volna mit megtömnöm. Vagy inkább kit, de ezt most nem elemezni, mert a kicsike résen lesz mindjárt.
 - Én fogyózom.
 - Ideális feleség tipus. Kis fogyasztás,...
 - Szemét! Mindjárt meggondolom, hogy felhívjalak-e.
 - Nem telefonálni akarok, hanem enni. Menjünk, már, mert naaagyon éhes vagyok!
Ezt a naaagyont olyan édesdeden tudom mondani, olyan hízelgőn... 
 - Nyugi. A főbérlőm kórházban van, és a szomszéd vénasszony nagyon szeret.
Állandóan figyel a kémlelőn. Most maradj csendben, megvárjuk, ameddig elalszik a lépcsőházban a villany, aztán..
 - Én is lehúzzam a cipőmet?...
 - Cssss! Hallgass már. Mondom, hogy nem akarok társaságot estére. A házigazdám kórházba vitték, és most volna miről órákig kérdezősködnie.
 - Van ott valaki?...
Puff! Egy nő, aki nem hazudik...(ritka)
 - Csak én vagyok. Irénke néni miért nem alszik már?
 - Maga az Icukám, miért nem gyújtja fel a villanyt?
 - Ilyenkor este sokkal jobb sötétben. Ott szemben mindig leselkedik valaki.
 - Jaj én is láttam. Fent a tetején. Van nála valami távcső is. Még a függönyt is be szoktam húzni, ha jön hozzám valaki. És hogy van a Jóska?
Ahogy a néni kinéz, szerintem teljesen fölösleges...
 - Még alszik. Azt mondják jól van, és a jövő héten hazaengedik.
 - Tudja nekem is volt ilyen....
 - Ne tessék haragudni, de nagyon kell pisilni, sietek haza.
Gratulálok! És nem is olyan kicsi ez a cici.
 - Menjen kicsikém, de sütöttem egy kis almást. Nézzen be reggel. Addig kihűl
és vihet be az egyetemre is.
 - Csak főiskola, de feltétlen benézek. Reggel iskolába menet...Csókolom!
 - Pssz. Most gyere! Itt még ne gyújts villanyt, majd csak a konyhában. Az a másik oldalra néz.
 - Tudom Ott lakom én is. 
Tulajdonképpen nincs is rossz alakja.
 - Az öregnek van itthon szalonnája is. Olvasztok ki belőle zsírt, és belerakom a zsömlét. Addig ott egy mozsár. Törd össze benne!
 - Hogy neked mik jutnak eszedbe?
 - Én nem járok dolgozni a hűtőházba, az ösztöndíjam a kajára alig elég, és anyám csak a kollégiumi díjat fizeti. Ő nem tudja, hogy elköltöztem.
 - No szép kislány tetszik lenni. És ha mondjuk meglátogat?
 - Ő nem. Csak egyszer volt benn általános iskolában egy szülői értekezleten. Unalmasnak találta. Otthon előadta, ahogy felállt, és megjegyezte, hogy én minden fontosat elmondok neki, a többire meg nem kíváncsi.
 - Aranyos! De hol találom a WC-t?
 - Jobbra az első ajtó. De ne gyújts villanyt.
 - Ennyire nem kellene takarékosnak lenned!
Az igaz, hogy sokkal szebb egy női test, mint egy férfié, de mi a fenét imádnak ennyire a sötétben?
 - Kivettem az égőt a konyhából. Képzeld, egyszerre lett rossz a szobámban is, meg ott is!
 - Akkor hogy találtad meg az öreget?
 - Az előszobában gyújtottam fel, meg a szagelszívóban.
 - Miben?
 - Ott a tűzhely fölött.
 - A budin a deszka odacsípi a combom, annyira tönkre van, a gáz fölött meg ott a legmodernebb bigyó.
 - Nyerte a vénember egy tv-s játékon.
 - És ki szerelte fel neki?
 - Hát ő maga. Villanyszerelő volt.
 - Felesége nincs?
 - Agglegény. Beszélt egyszer egy barátnőről, de szerintem szüzen fog meghalni. Olyan mulya fajta.
 - Tényleg. Sohasem kezdeményezett?
El nem tudom képzelni, hogy milyen leszek ötven év múlva.
 - Mire gondolsz?
 - Nem próbált meg..
 - Ha eszem, akkor szokta a hajamat megsimogatni, de azonnal elrántja a kezét, és bemenekül a szobájába. A születésnapomra vett nekem egy csokor gyöngyvirágot, és csak a homlokomat merte megpuszilni. Te, ez olyan piros volt, mintha szerelmet vallott volna.                                             
 - Pedig ez történt.
 - Akkor jó. Én inkább nem vettem észre.
 - A hangsúly az inkábbon, vagy a nemen volt?
 - Igen.
Igazi NŐ!
 - Itt alhatok?
 - Vacsoráról volt szó.
 - Igen.
 - Mit ígérsz meg?
 - Rajtad múlik.
 - De diplomatikus. Csakhogy Te holnap visszatipegsz Jolihoz, és...
 - Kidobott, és nem tudom, hogy nem csupán megelőzött-e vele.
 - Akkor miért a három összegyűrt zsebkendő a zsebedben?
 - A kötőhár-
 - ... inkább arról győzz meg, hogy miért jó nekem, ha akarsz itt
 maradni. 
 - akkor nem akarok beszélni...

...............

 - Ha most kinyitom a szemem, akkor is itt talállak?
 - Még ne nyisd ki.
 - Miért?
 - Kiviszem a lepedőt, mert megfogja az ágy huzata, ha benne marad.
 - De praktikus valaki! Miért nem raksz rögtön nylon zacskót a lepedő alá. Talán zörög?
 - Te mindig kötekszel...
 - Bocs! Inkább gyere ide. Látni akarlak!
 - Most ne nézz rám. Szégyellős vagyok.
 - Van itthon papírod, meg valami írószerszám?
 - Csak kőbaltát, és vésőt tartok itthon.
 - Jó lesz ez a zsömlés zacskó, meg ez az ácsceruza is. Valami keményet nézhetnél nekem a fürdőszobában. Ezen a Népszaván átlyukad minden. Ha legalább Magyarország, vagy Fürge ujjak lenne...

"Most újra összebújt a két test, és csupán egymás melegét itták szomjasan. Nem mozdultak. Nem húzták félre az orrukat, ha belelehelt a másik. Nem esett le a virág az állványról, és semmi, de semmi sem zavart."

 - Mitől vagyok olyan nyugodt?
 - Válaszoljak?
Hm. Időnként nekem is kicsúszhat egy gondolat a számon. De hogy ezt a motyogást a tus alatt hallja meg valaki. Ez egy boszorkány!
A lány közben már visszatért, s egy kis törölközőt csavart maga köré.
Ennél izgatóbban nem takarni semmit...
 - Nem foglak összehasonlítani.
 - És azt sem kérdezd meg, hogy jó volt-e!
 - Hol az a zacskó?
Leesik-e hogy felállt?
 - Guruljunk le a szőnyegre! Sőt, kint akarom az erkélyen. Ott, ahol a szél hozza a hűtést.
Ez a nő még gondolkodni is tud.
 - Ez hanyadik emelet?
 - A negyedik. A szemközti poroló erkélyről végignézhetik.
 - Hívjam fel a kedvenced?
 - Nekem akkor nem menne.
 - De legalább egy videokamerád volna! Elküldhetnénk neki...
 - Hogy te milyen perverz alak..
 - ...elküldhetnénk neki ezt a torzonborz frizurádat, a pirosra örvendezett szemeiddel, és elfúló hangon felolvashatnál neki egy Garaczi novellát.
 - Inkább a tiédet.
 - Honnan tudod?
 - Mit?
 - Azt hogy írok.
 - Nem tudtam.
 - Én árultam el.
 - Mikor?
 - Az előbb kértem a szerszámokat.
 - Azt hittem, hogy le akarsz rajzolni. Volt egy barátom....
 - Nekem senki sem volt előtted....
 - Oké! Nekem is TE VAGY AZ ELSŐ....
 - Szóval van bennem valami. Valami mozog, és ki akarom tenni...
 - Akarsz egy lavórt, vagy a zacskó is azért jutott az eszedbe?....
 - Mitől ráncos a feneked?
 - Hol?
 - Itt is, ott is,
 - Ott nem. Tessék leszállni rólam. Az én fenekem nem tenger, és nem rakott szoknya. Sem ráncot, sem hullámot nem kell belelátni, és még a habjaim sós ízét sem kell megénekelned.
 - Semmiféle sós izét sem emlegettem. Csupán elmerültem...
 - ..benne.
 - Benned.
 - Hm.
 - Ez már nekem is eszembe jutott.
 - Most már jobban szeretném, ha hazamennél.
 - Inkább csendben maradok.



 - Mit írtál?
 - Tulajdonképpen semmit. Rögzítettem egy egy impressziót. - lehet, hogy kompressziót - Maradt valami hiteles emlék, egyetlen pillanat. Rögzítettem a fogantatás pillanatát.
 - Harapd el a nyelved!
 - Miért?
 - Nem akarom, hogy teljesüljön.
 - Te nem akarsz gyermeket? Egyébként a fogantatás alatt a szerelmi játékot értettem, és nem az eredményét. Nem léptem tovább, de minek magyarázok? Ha elolvastad, láthatod. Egyetlen rövid részlet egy szeretkezésből.
Nem írtam le semmit a szoruló izmokról, a feszítő gyönyörről, azokról az árulkodó kicsi remegésekről, a visszafojtott lélegzetről...
 - Akkor folytassuk, hátha menni fog.

 - Olyan csöndben vagy!
 - Nem néztem ki magamból.
 - Én sem.
 - De te már tudtad, amikor feljöttél.
 - Inkább úgy mondanám, hogy éreztem.
 - Én meg csak féltem egyedül maradni. De tényleg szakítottál a Jolival?
 - Közös megegyezéssel. Azt mondta, hogy holnaptól ne járjak utána. 
 - Én még nem mondtam meg Janónak.
 - Milyen Janónak.
 - Nem ismered. Debrecenbe jár egyetemre, én meg ide Pestre a fősuliba.
 - Mióta?
 - Harmadévesek vagyunk mindketten.
 - Mióta tart nálatok?
 - Középiskolában jöttünk össze. Osztálykiránduláson.
 - Ügyes. A kirándulásokon nekem senki sem jött össze. Úgy értem, hogy mindig más, mint akit én akartam, és utána már én nem akartam velük találkozni.
 - Minket az óriáskerék hozott össze. Felfordult a gyomrom, és nála volt nylonzsaku.
 - Gratulálok. Fura ismerkedés.
 - Ebben a félévben már nem is láttam. Biztosan összeszedett valakit. Az elsőben még naponta írtuk a leveleket, sőt eljártam a hűtőházba dolgozni, hogy jusson vonatjegyre minden második héten.
 - Aztán?
 - Beteg lettem.
 - Hogy maradt abba?
 - Valami közbe jött neki, és nem tudott jönni. Beteg voltam, és türelmetlen. Írtam neki egy levelet, hogy akkor nem is akarom látni többet.
 - Komolyan vette?
 - Nem tudom. Otthon sem tudtunk többé feloldódni. Közben átjelentkezett ide az
ELTÉ-re. Még miattam kezdte, de nem érzi itt otthon magát.
 - Nem miatta kellett az albérlet?
 - Is.
 - És?
 - Itt maradtam. Nem bántam meg. De amennyire rossz, ha itthon van a házigazdi, annyira hiányzik is. Hülyeség, de most értem meg anyámat, mit érzett a válás után.

Kinn az ég haragos színt öltött, és vadul mosni kezdte a várost.
 - Látod, nem csak mi izzadunk.
 - Volt egyszer egy film. Zuhogó esőben szeretkeztek. Egy sikátor, vagy valami sötét lyuk volt, és a lépcsőn gyűrték egymást. Láttad?
 - Azt hiszem, igen.
 - Akkor úgy beleszerettem, hogy mindenáron ki akartam próbálni, csak nem találtam hozzá partnert.
 - Én sem vagyok Kim.
 - Az volt.
 - Melyik filmje?
 - Most én vagyok itt. Tudod, hogy a szemed színe úgy változik, ahogy körbeforgatod a fejed?
 - Becsukom az ablakot.
Felkelt a lány, és húzta maga után a lepdőt. Olyan félmozdulat volt, mint amikor valaki el akarja takarni magát, aztán eszébe jut, hogy minek. Azaz jól esne, de ezt is meg kell szokni. Nem kötelező, hiszen az élet nem arról szól, hogy valami is kötelező volna, csak úgy alakulnak a..
Mik alakulnak úgy? Semmi. Rendeződik, alakul, de valódi alakot sem ölt. Muszáj mindennek nevet adni? Muszáj mindent meghatározni, amit megélhetünk bármi nélkül? Maga az élet is létezik annak meghatározása nélkül. Még egyetlen szúnyogot sem hallott arról zümmögni, hogy a vér az élet, és a lét fenntartásához neki vámot, jogtalan részt kell követelnie valakitől.
Érzi a testmeleget, hallja a megfejthetetlen rezgéseket, repül, tapad, és összelapul egy tenyér alatt. Semmi haláltusa, agonizálás. Az elmúlás nem egy közösségi élmény, hanem megszabadulás. Az állandó veszélyérzet a létért folytatott küzdelemből ki sem emelkedik. Talán neki is vannak a gondolatokhoz hasonló élményeik, de aki ebből felfog valamit, az bármit megérdemel.
 - Agyon nyomtam egy szúnyogot.
 - Honnan tudod, hogy van agya?
 - Nem tudom, de megfosztottam az életétől.
 - Ugye, hogy tudsz te fogalmazni is.
 - Csak nem árulom el.
Mindig kötekszik. Csak tudnám, hogy minek hívtam ide! Minden férfi állandóan kötekszik. Csak tudnám, mi a fenét akar. Ha még egyszer belecsüccsenek az ölébe,  már mentőt kell hívni hozzá. Makacs, és addig nem hagyja abba...
 - Jössz már? Teljesen kihűlök itt.
 - De mostmár nyugton maradsz...
 - Megpróbálok.
A lány végre feje fölé emelve a lepedőt visszavitorlázott az ágyra. Igyekezett minél jobban szétterülni az izzadt testen.
 - Fázol még?
 - El tudsz így aludni?
 - Nem kényelmetlen?
 - Most így a legjobb.

Most a fiút rohanták meg emlékei, és beleszabadult ebbe az örömbe, amit a mezítelen test hozott. Ez az élő, és mozgó takaró. 
Az összehasonlítás, amelyet annyira gyűlölt, ahol örök vesztesnek érezte magát,  mert akkor nem ő. Mert valaki más még ezt is, és most minden, de minden akaratától függetlenül, és játék, és megerőltetés nélkül, és csak úgy...
Ha másnál sikerült valami feltételes reflexet kinevelni, az már szinte a kapcsolat végét jelentette.
 - Azt hiszem, vége a serdülőkoromnak....
 - S... Most maradj csendben!
Igaza van. Eltűnt a víz a pórusokról, és a pihék, ezek a szőrszál helyett növő rövid csodák állták, meredezték teli a bőrszagot. Nem is büdös. Nem is szagos. Semmi mellékkörülmény.
Mennyit változtam ennyi idő alatt? Észre vettem már, ezt valakin? Csak a pillanat takarja el, mert felgyorsult az anyagcserém?
Amikor verseny után leszálltam a bringáról, akkor volt már...
Ez aztán az összehasonlítás... Ha még összekötöm a matériával, akkor a bringa vasból, és gumiból volt, és itt is...
Pfuj! Én teljesen meghülyültem. Jöhet még a narkózis, mert mindenki a gyönyörközpontot birizgatja, a vérellátásával manipulál, és terheli a szervezetét egyenletesen, vagy pontszerűen.
A francnak kell mindent megmagyarázni. Ez a nő szép, és jó vele. Hülye voltam, hogy előbb nem vettem észre. 
 - Mutasd az arcod!
Ez nem igaz. Alszik! Ez a nő szeretkezés után a hasamon a lehető
legkényelmetlenebb helyzetben nyugisan elalszik.



Miért nem marad már csendben? Ez jó. Itt van, és a teste nyugalomban, de be nem áll a szája.  Ha odalenn elfogyott a patron, akkor fentről ömlik a kábítószer. (csábítószer) Ameddig nyugton vagyok, nem mer megmozdulni. De már megint simogat, pedig már nem fogja bírni.
 - Te tudod!
..............

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése