Még mindig Kardos

Moldova miatt érdekel igazán ez a bácsi. Olyan sok jót írt róla.
Körbenéztem a neten. A Wikipédia nem túl bőbeszédú Kardos múltját illetően. Az egyenruhás múltjáról egy sort sem írnak.
Találtam viszont a Magvetős korszakáról megemlékező írást.
Ez fogott meg. Mármint az, hogy civilbe öltöztetett katonát rajzol. Tisztességes főnököt. Aki már volt rossz ember, és lemosta a rosszat, maradt az ember.
Vajon eljutok-e valaha ilyen szintre?
Azt a biztonságot nem fogom megkapni, mint ő. Hatalmam sem lesz másokat irányítani. Ez a tehetséges emberek kiváltsága.

A kémtörténetek az információrendszerezés sikertörténetei. Talán nem véletlen a volt elhárítótiszt sikeres irányítómunkája.
A Kopjások könyv még ülepszik a fejemben. A közelmúlt szóhasználata és elvhűsége mindenképpen 'kisütött', és zavart olvasás közben.
Hogy a történet száraz tényfelsorolásaiban hirtelen megjelentek tájleíró, környezetfestő részek, kifejezetten zavartak. Mintha jelzések lettek volna, vagy gunyoros beszúrások, hogy ismerik a szépirodalmi eszközöket is.
Nem zárnám ki a beültetett valós történeteket sem.
Most elővettem Németh Lászlót.
Nagyon hosszú bevezetőjében megmagyarázza a korábbi műveit.
Nufi, inkább kutatónak, mint szépírónak tartja. Semmi esetre sem művésznek.
Én még nem ismerem. Legalább annyira nem, mint Kardost.
Eddig gördülékeny, és olvasható. Nincs kirívóan zavaró nyelvezete.
Kardosra meg azért térek vissza ki tudja hanyadszor, mert nem értem, hogy ha annyira sok szépirodalmi alkotást olvasott és bírált el, akkor hogy nem ragadt rá önálló stílus.
Németh László megnevezi Proust-ot, mint példát. Nem azért szabadkozik, hogy átvette a stílusát, hanem a felismert törvényszerűségből merített a saját munkamódszeréhez.
Ide ugrik vissza, ebbe a mikrobarázdába a lemejzjátszóm.
Kardos nem teremtett rendszert?
Aztán jövök én.
Én is elolvasok mindent, ami közel sincs kapcsolatban semmivel. Illetve nehéz közös vonást találni az 1900-as évek elején írott órás szakkönyv, a Moldova tűzoltókról írott könyve és mondjuk Németh László között.
A kapcsolat én vagyok.
Talán Kardos úgy olvasott, hogy neki tetszett, vagy nem, és nem is akart belőle újat alkotni.
Móricz szorgalmas kutatómunkája biztosan egészen más lehetett.
Ma egyébként is hülye napom volt.
Megsértettem Nufit, majd a mosógépünk vagydosta le az automatát, tehát hasznossá tettem magam. Szétszedés közben jöttem rá a hiba okára. A motorjának a fázistoló kondija lehet zárlatos.
Mérni nem tudtam a hibát, de a csere igazolt.
Amíg Nufi megreggeliztette és tisztába tette az apját, össze is raktam a gépet, sőt a ruhát is visszalapátoltam. Csak beindítanom kellett.
Az ebédet kettem csináltuk.
Ő csinálta a zöldséghalmot, én meg magamnak sütöttem csirkemájat.
Ebéd után pedig ismét műszaki feladatot adtam magamnak.
A szalagfűrészemen elszakadt a fűrésszalag. Rendeltem hozzá, de vettem egy új gépet is. Ez így pazarlásnak tűnik, de nem nagyon bíztam a helyreállításban.
Elvittem Komjátiba is, és a szállítás közben eltört az asztala is.
Most vasból fűrészeltem hozzá tartóbakot, és a fűrésszalagot is hozzáállítottam. Az új szalag sokkal szélesebb, de még ráfért.
Az öntvényből pedig a letört darabokat is felhasználtam.
Eddig siker.
Este még megnéztük az Üvegtigrist. Mindkettőt.
Ez nem az ötvenes évek.

Kardos György

Most új olvasnivaló került a kezembe.
Moldova legfontosabb kiadója - Magvető - Kardos nevét fedeztem fel a Kopjások c. könyvön. Berkesi Andrással írták 1968 táján. '69-ben megjelent példánya került elő a könyvespolcom elfeledett mélyéből.
Tényleg nagyon mélyen volt. Nagyapa szekrényét papírdobozokban hurcolásztam Miskolcon is, meg ide Budapestre. Albérletbe, másik lakásba.
A könyv borítóján nagyapa írásával 50-es szám olvasható. Katalogizáltunk. Együtt írogattuk regiszteres füzetbe, és én elhatároztam, hogy csinálok magamnak is ilyet.
Ez az elhatározás az első 286-os számítógépem megjelenésekor kiújult, mint a hadirokkant fájdalma időváltozáskor, de hamar el is múlt.
A könyv maradt. A címe mindenképpen. Mármint a fejemben rögzült. Ha vettem, vagy kaptam könyvet, arról tudom, hogy megvan, még akkor is, ha nem olvastam.
Hosszú a körítés, de nem tudok a lényeghez jutni. Párhuzamosan olvastam a Dr. Kende Péter Titkos magyar szolgálatok könyvével, és szorgalmas nézője lettem a Biszku és a többiek tévésorozatnak.
De hadd röhögjetek rajtam, még egy Ragasztó Jani filmet is letöltöttem megnézni. Bár azon meg én derültem.
Nufi kevésbé.
De valójában hatnak az emberre. Konkrétabban rám mindenképpen hatással van ez a pár alkotás.
Először is megszemélyesítettem egy ismerősömben. Aztán egy másikban.
Ha beletrafálnék, akkor hosszabb időre szabadságra küldenék, ha meg nem akkor hülye vagyok.
Inkább az utóbbiban bízom.
Volt ám más hatása is.
Annak a mondatnak, hogy "Mindenkinek mindig mindenben igaza van." egyre keményebb betonacél talapzatot állítok.
De megközelítem máshonnét is. Nagyobb kerülővel, és ha elfelejtem, miről akartam írni, akkor megmarad a történet, a sztori.
A héten sokat bicajoztam a városban.
A Vaterán és internetes könyvesboltban vettem könyvet, rendeltem alkatrészt.
A Béla tévéjéhez hangicé kellett, de pont az nem jön meg sehogyse'. Már kétszer voltam a város másik végén érte. Először éppen csak bezárták (a boltot), mire odaértem, másodszor kioktattak, hogy a rendelésvisszaigazoláson csak az egyik sor van kész, az alatta lévő sorban még feldolgozás alatt a felirat.
De megjártam a követséget is.
Apám temetési költsége után jött egy lista, mennyi pénz van a bankkontóján. Azaz így értelmeztem. Mert ez ügyvédtől jött, aki követelné rajtam. (Nem volt rajta minusz jel, én pénznek hittem.
Ezenkívül kaptam a közjegyzőtől egy számlát, hogy fizessek az értesítésért 10 Eurot.
Pislogtam is, mint akinek por ment a szemébe.
A követségen már nem kérték a személyi igazolványom, a hölgy pedig úgy fogadott, hogy én vagyok a biciklista.
Hát ja.
Bemutattam a papírt. Ő pedig szabadkozott, hogy nem érte el telefonon. Még jó, mert a pénzről szóló lista nem pozitív.
A számlát pedig egyenesen pofátlannak nyilvánította, és bevitte a hivatal másik szobájába. Majd ott elintézik.
Pár perc után pedig együttérző szavakkal közölte, hogy valóban létezik ez a törvény. Jogosan küldték a számlát.
Ha nem fizetem ki, később újra értesítenek majd egy nagyobb összegről, de ennyiért nem fognak bíróságra menni. Ha le akarom zárni az ügyet, jobb, ha átutalom a pénzt.
Előhúztam a pénztárcámat, hogy azt a 2800Ft-ot odaadnám, de nem utalom. Egyszerűen nincs kedvem kiadni az anyám vagy a párom számlaszámát. Nekem meg nincs.
Így nem lehet. Küldjem el postán.
Hát most itt tartunk.
Persze az úton a könyvek és alkatrészek felé többször együtt haladtam bringásokkal, és fel-felmerült benne, hátha engem is figyelnek 1-2 alkalommal. Aztán majd leszállnak rólam. Vagy ha nem, akkor jöhetnek az ismerősökkel az összefüggések.
Ezek után újra megfordult a fejemben, jó lenne kémtörténetet írni. A Kardos-Berkesi könyvben olyan átlátszó stíluscsontváz az agitáció, hogy kedvem támadt a hálózatelmélettel is megismerkedni.
Aktívabb lettem a Facebookon is. Igaz, sajnálom rá az időt. A pár soros üzenetváltásra nem, csak a volt ismeretségi köröm utáni kutatásra.
Inkább kijelöltem pár férfit, mert túl sok a női arc, és az lesz túl feltűnő.

Kalandok nélkül

Ilyen hét is van.
Eljártam a Laci szomszéddal egy lapos háztetőre mázolgatni.
Fekete kulimászba mártogatott ecsetet húzogattam a lehetséges réseken. A kulimász oldott szurok, és tönkre vágta az összes ruhát, amihez hozzáért.
Amelyik napon nem vitt el kocsival, bringával karikáztam ki, és ...
tényleg, ezt még nem is meséltem.
Reggel nyolckor felpattantam a drótparipámra, és szokásos űzött vad tempómban lecsurogtam a Duna partra. Ott pedig beletapostam a pedálba. Ilyenkor még hűs van, és nem kell noszogatás.
Aztán, mint Micimackónál: "reccs"
Csak én nem lezuhantam a mézet rejtő fáról, hanem az ugráló lánc recsegésétől akadtam meg.
Előző este már a fenekemet rázva jöttem haza.
Na nem táncot lejtettem, hanem óvatosan tépve az aszfaltot reménykedtem, minél kevesebb küllőm szakad el hazáig.
Nem küllő.
A külső gumim hasadt fel oldalt jó arasznyit. Zuhanyzás után kicseréltem újra, és ha már kinn volt a kerék, a racsnit is lecseréltem.
Reggel málházás, és spuri.
Reccs után telefon, hogy késni fogok.
Curik.
Lánc le, az új láncból ki akartam venni egy szemet.
A láncszétszedő célszerszám helyesen szétmállott. A lánc maradt.
(Holnap majd fotózom, ha nem lesz eső)
Mindegy, a két új tartalékból csak leltem egy összerakó szemet is, és újból nekilódultam.
Az új racsni ugrik.Miért?Vissza az udvarra.
Az első átdobó (a pedál melletti váltó) hármas csavarja nyugisabb helyet talált ki tudja hol.
Új csavar be, és távtartónak anya. Csavar megtép.
A Duna parton újra ugrik ez a szemét.
Vissza haza.
Laci szomszéd is felébredt. Vigyorogva nyugtázta, hogy küzdök,  Mindegy, csak menjek ki, mert várnak.
Az udvaron fejre állított bringán kiderült végre, hogy egy szem szorul kicsit, ezért megakad a váltóban, és amikor a kerekek közt helyrevasalódik, úgy érzem, mintha ugrana. Vagyis, mint javítás előtt.
Ötödszörre már nem kínlódtam, előhúztam a Gepidát (féltett drága bicajomat), és kirámoltam a szatyrom felét. (A sportbringán nincs csomagtartó) A kormányszarvra tekerve a szatyor fülét csúcsot javítottam Rákosborzasztóig.
Laci szomszéd ugyan nem jelzett tovább, hogy késni fogok, de ez csak az én faxnim. (Vagy pontos vagyok, vagy értesítek.)
No ezen a két napon altató nélkül is elnyomott a buzgóság már fél kilenc körül. (Altatót még életemben nem szedtem, miért használom ezt a szófordulatot? Talány.)
Beethoven után most Wagner zeneműveket jelöltem be letöltésre. Meg akarom ismerni, mert Gyuri barátom - valamikor egy házban laktunk Miskolcon - tavaly előtt adott nekem belépőt a főpróbára a MÜPA épületében. Ott megnéztük Nufival a hat órás előadást.
Nehéz volt. Az első szünetben már gondolkodtunk a hazatérésen, de én később rá tudtam hangolódni. Nufi meg jól tűrte ezt a kínzást. (Belül azért hallom: Egyszer volt Budán kutyavásár.)
Most jön a Siegfried Der Ring des Nibelungen . Három lemezen. Ha éjjel hallgatom, Nufi csak elszenderedik, és nekem kiderül, vajon élvezet, vagy unalom.
Ma elég változatos a zenei étlap.
Este várom Király L  Norbi műsorát. Felkészülésképpen Joe Cocker rock'n rolljait dugtam a cédélejátszóba.
Délután pedig egértakarítás volt.
Ketten elszeltek az üvegkalitkából. Anyja és fia maradtak. Tudom, hogy az egereknél a kannibalizmus teljesen normális dolog. Hiába a sok kaja, nekik egy idő után sokk lesz, és megoldják.
A visításokat már megszoktuk, mert Mikrozi, a mami a Nagyfütykös támadására is visítozott. Aztán mégis lett két bébi.
Ma pedig azért visítozott, mert áthintáztattam a négyliteres üvegbe takarítás idejére.
A kicsi úgy megszeppent, hogy amikor visszakerült az kitakarított üvegtéglájukba,  meg sem akart mozdulni. Percekig simogattam, és tereltem az anyjához.
Mostanra oldódik. Már ő is bejárja a terepet.
Felújítottam a mókuskereket is. A régi állványa sörösdobozból volt. Most monitordekliből fűrészeltem hozzá.
A kerék új tengelyt kapott. Ha nem ugrálják tönkre az üveget, holnap ezt is lefényképezem.
Most meg megyek tévét nézni.

Kalandok

Üdv az olvasóimnak! ...ez úgy hangzik, mintha olyan népszerű lennék. :-)
Az elmúlt hét a szabadságról szólt. Bélát leadtuk megőrzésre Ildi öccsének. Ők sem tudták, mekkora feladat, meg Nufi is húzta a nyakát, hátha már másnap telefonálnak, hozzuk vissza az öreget.
Elterveztük, hogy elmegyünk biciklizni, meg sétálni, meg mindenfelé kikapcsolódni.
Hát volt kikapcsolódás. Csak kicsit másképpen.
Lecseréltem az olajat a Hondában, és a négy gyertyát is.
Igaz, az UNIX nevű kereskedőhálózat legközelebbi boltjában megtapasztalhattam, milyen egy szórakozott eladó, de végül is lett gyertyám, olajszűrőm és gyertyakulcsom is. Bár Nufi könyvelni valóját 2 óra késéssel tudtuk elhozni.
Azt már nem is említem, hogy hiába a kiásott gödör, a felébe-harmadába bezsaluzott akna, megint a földön fetrengve kellett dolgoznom.
Mindegy, az autó már nem rángat, és megbízható.
A Komjátiból elhozott akkutöltőhöz találtam tirisztort, de a hűtőborda szigetelő távtartója ott maradt, ezért beáldoztam a sajátom, és küldtem 'haza' hozzávaló kábelt. Ezt meg majd helyrepofozom, amikor már nem 2-3 óra marad a javításra.
A legizgalmasabb a német nagykövetség. Merthogy a zugügyvéd blogján kapott tanácsok és a józan ész is oda vezetett, hogy felbiciklizzek a várba, és a német nagykövetségen nyilatkozatot tegyek a hagyaték elutasításáról. A közjegyzői okiratot pedig először e-mailben, majd csigapostával is továbbítottam Esslingen közjegyzőjének. Most már bízom abban, hogy Németország jogállam, és állják a szavukat, nem zaklatnak tovább apám után, mert ezzel az erővel apám szomszédjáért is felelős vagyok, akivel ott minden találkozáskor kezet fogtam.
Sikerült pontot tenni a Bélának ajándékozott tévére. A sutyorgást és időnként dörgő hangot nem a hangmodul okozta, hanem a sorvégfokban a másfél kilovoltos sorvisszafutás-kihangoló kondenzátor. Az értéke közel a felére csökkent, és melegedéskor hallgathatatlanná tette a készüléket. Kemény 200Ft-omba került, pedig Komjátiban van ilyenem. Már elvittem az összest.
Ja érdekel valakit? Mert ha igen, akkor mesélek róla.
A kondenzátor  kétféle módra mehet tönkre úgy igazán. Zárlatos lesz, vagy megszakad. A köztes szivárgó vagy egyéb rohadásnak nevezett jelenséget produkáló hibák a még működget kategóriájába tartoznak.
Most épp a szakadozás állapotában volt. Gondolom - majd ha szétcincálom, talán meg is látom - a fegyverzet vékony fóliája szakadozik, és amikor leválik egy darab, akkor durr, beledumál a többi fokozat működésébe.
Elsősorban a sorméretbe. (A kép szélessége.)
Ezt persze a javító kolléga utána állítja a megfelelő tekerentyűvel, és a következő fóliadarab leszakadásáig nincs hiba. Majd megint keskenyebb lesz a kép, és így tovább. ( külföldiül: i tak dáse)
A végeredmény, amikor már annyira nincs kapacitása kondnak, megnő a feszültség rajta, és elszáll a sorvégtranyó. Na eddig most nem jutottunk el.
El sem hiszitek, mennyire hiányzik ez a munka! A rohadt életbe, még mindig szeretek tévét javítani.
Előkaptam a GDO-hoz építendő frekimérőt is, és vettem hozzá felületszerelt ellenállásokat.
Jól sejtettem. A kért alkatrészeknél a nagyságrend leolvasása gondot jelent a kereskedőnek. Hogy valami 10-zel 100-zal vagy 1000-rel esetleg többel szorzandó, azt a 2mm hosszú! alkatrészen az utolsó szám jelöli. Itthon az asztal mellett már én is nagyítóval ellenőrzöm, de a beépítés előtt rá is mérek.
Most is megtartottam e jó szokásom.
Nincs is kész a motyó.  Majd ha itthon lesz hozzá minden.
Volt tehát két autós nap, két javítgatós.
Ja, a Béla ajtózárját nem is említettem.  A műanyag ajtótok megfeszült, ettől a hevederzár hamar elkopott, és nem fordult. Alig bírtam kiszedni.
 A zár cseréje után pedig csak a zár javult meg, becsukni mégsem lehetett. Csak amikor levettem a kilincsnyelv alá beállítandó részt. Azon akad fel az ajtó.
Szerencsére az ajtó még így is 4 ponton zár, csak nem a kilinccsel, hanem a négy görgős füllel.
A következő játék az internet szolgáltatóváltás volt.
Kaptunk ingyenes kipróbálásra nyáron a t-home-tól tévét meg üvegszálas optikán jövő internetet és telefont.
A tévéműsorokat leginkább Bélára gondolva elemeztem, engem a száloptikás gyors internet izgatott.
A telefon hidegen hagyott.
Komjátiba vonulásom előtti hétfőn kellett döntenem, és megtartottuk az újat.
Megírtam a felmondásom, és elküldtem. Az ÁSZF (általános szerződési feltételek) szerint csak a postai úton fogadják el, tehát elküldtem e-mailben, és ajánlott tértivevényes postai küldeményként is jeleztem, hogy felmondom a szolgáltatást. Pár nappal később, 18-ai átvételi dátummal  - én még Komjátiban őszöltem - megjött az ellenőrző szelvény.
Ezek után csütörtökön - jó 30 nappal később -  kaptam egy levelet, hogy a a számhordozás miatt küldjek felmondást, és a modemet azonnal vigyem, vagy postázzam, mert kiszámlázzák 24000-ért.
Én ilyenkor telefonálok, hogy mit miért, majd beteszem a modemet a szatyromba, és elkarikázom a székhelyükre, és ott is érdeklődöm.
A modemet hivatalosan átvették, és utána néztek, hogy valóban felmondtam. Illetve hogy majd visszautalják a túlfizetést.
Már két hatóság van, akinek teljesítettem a kívánságát.
Ha a három kívánság lemegy, én is kívánhatok valamit?
Az egyik kívánságom az volt, hogy állítsák be a megígért +690Ft-ért a nappali távhívás ingyenességét a T-home-nál. Ez a T-pont ügyeletes hölgyének nem sikerült. Lesz még egy futásom ebben a témában is.