Vasárnapi pörgés

Eltelt a hét vége.
Azt mondták, már nem lesz jó idő. Most örüllhetek, hogy hazudtak.
Tegnap felszeleteltem egy számítógép oldalát. Az induktivitásmérőm előlapja-hátlapja és két oldala kijön belőle. A talpa és fedele sajnos nem. De van még alapanyag.
Sikerült elszámolnom a panelt tartó sasszit. Három számot adtam össze fejben-papíron, és pont három centit tévedtem.
Újabb metélkedő után már csak a hajtogatástól megnyúlt anyag nem passzolt, de ez nem vette el a kedvem. Inkább az előlapra gyűjtöttem erőt.
Ott lesz hat váltógomb, egy ki-bekapcsoló, két tekerő meg egy mutatós műszer.
Ez utóbbi téglalap alakú lyukba kerül. Ez bizony sok-sok apró furatból és reszelő huzogatásból készül. Semmit sem utáltam annyira serdülő koromban, mint ezt a műveletet.
Tegnap ráéreztem az ízére.
Az egerek szokatlanul akítvan követték a szúrófűrész munkáját. Én felvettem a fülest, de nekik nem jutott hangtompító.
Mégsem volt dobolás. (A mogol futóegér ha veszélyt érez, a talpával dobol azon, amin éppen áll, és mereven néz a veszély irányába. Vagy felém, hogy mi a véleményem.)
A reggeli nagytakarítás - mert tisztába tettem a csapatot - során bekerült grisszinis zacskók, teás dobozok és három vécéguriga aprításán szorgoskodtak.
Az egymást kiváltó kapcsolók ún. izostatok nyomógombja szintén téglalap.
Ezt most nem volt kedvem bevállalni. Inkább feláldoztam egy Saturnus de luxe rádió nyomógomsoráról a kerek változatot. Ez csak hat tizes furatot jelent. Időben meg másfél óra nyereség.
S hálózati kapcsoló is túl nagy, nem férne az érzékenység szabályozására való tekerentyű (potmeter) alá, ezért ezt is kihagyom. Legfeljebb a hátlapra kerül.
Az egyetlen hibáját Dr. Hetényi úr tervezésének abban látom, hogy nem a 220V-ot kapcsolta, hanem a trafó kisfeszültségű oldalát. (A csengőreduktor 8V-ját.)
Bár a műhelyeket régen is áramtalanítani kellett a munka végeztével, de ha nem használok egy műszert, akkor keveset se fogyasszon! Ki-behúzgálni meg szintén nem élmény. (Tudom a szkópomról, azon törött a kapcsoló egy alkatrésze.)
Egyébként szeretem az öreg tanár úr (Dr. Hetényi László) készülékeit. Világos magyarázattal kíséri a fejlesztett eszközöket, s a kapcsolási rajz mellé biggyeszt dobozt is fényképpel és méretezéssel.
A leírások a zsákutcákat megmutatják. Igazi tanár tipus. (Mármint nekem annak tűnik, mert személyesen nem ismerem.)
Már csak a tekercsek vannak hátra. Aztán jöhet a beüzemelés.
Azon gondolkodom, hogy jó lenne a Rádiótechnikás munkásságát végigjárni, és újraépíteni a műszereit, rádióit. Mint a Dzsúlia és Dzsudi filmben a főzőtündérke a francia konyha remekeit.
Csak hát ma már a csövek megfizethetetlenek.
Vagy csinálni egy Hetényi fun clubot. :-)
Húúú, és a legérdekesebbet még nem is meséltem.
Sztapacskát főztem.
Nufitól már a múlt héten tudakoltam, milyen bonyolult, de lebeszélt róla. Órákig tart az elkészítése.
No, majd én megmutatom.
A leghosszabb idő valóban a krumplipucolás. Az lassan megy nekem, de a reszelés helyett elővettem a diódarálót, és 5-6 perc alatt masszát reszeltem az egy kiló krumpliból. Még a húsz deka liszt, meg egy tojás , és a legnagyobb lábasban kiolvasztott szalonna is hamar a tűzhelyen melegedett. Fél kettőre asztalhoz ülhettünk. El is mosogattam.

Csütörtök

Sokat sejtető cím, de ma ez jutott eszembe. Semmi komoly baklövés.
Reggelente korábban ébredek, hála a napocskának. Sikerült kierőszakolnom, hogy a miszmajszot* én csináljam meg. Még csak harmadik nap, de azt hiszem, adok vele Nufinak fél óra pihenést, és ez rá is fér.
(*Miszmajsz: Gyümölcsökből turmixolt reggeli folyadék vagy gél. Attól függ, épp mi van itthon. Ma 3 narancs, 2 banán, 3/4 idared alma, - ami nem fért a gépbe, azt elrágom turmixelés közben - és négy karika répa. )
Ez most nem önfényezés akar lenni, csak napló.
Reggeli után Nufi megkért, nyissam ki neki az udvaron az X-lábút. (Ez a szárító akar lenni, de a feszes kötelekkel én könnyebben birkózom, mint ő.)
Marika néni közben megtölti az udvart. Mindenütt ott van. Most 'nem vettem észre'. Tegnap már úgyis beszélő viszonyba ereszkedett velem (hozzám?), hiába volt a keddi morci.
Épp a GDO-t élesztettem az erkélyen, rámszólt:
- Most volt a postás. Nézd meg a postaládát!
- Jó, Marika néni!
Nekem kulcsom sincs hozzá, Nufi épp tanít,.. meg nem is várok levelet. Nem sürgős.
Bentről a szobából mátkám jelezte, hogy Marika néninek van kulcsa. Ideje is van.
Csak halkan jegyzem meg, hogy ott volt a kapuban. Miért nem kérte a kezébe a postástól?
Ilyen tájban szokta az ételmaradékot átvinni a szembeszomszéd kutyájának, aki ezerszer megkérte már, hogy ne etesse.
Valamiért ez az info nem fontos számára.
De ez már régen volt. (tegnap) El is felejtettük.
Ma pedig ismét szólt Nufi, hogy valaki odalentről - az udvarról - értem kiabál.
Előttem povedált a tévé, nem hallottam. Kedvenc politikusaim szidták egymást.
Repülök - mondám - majd komótosan lesétáltam.
Marika néni egy hölgynek mutatott be, aki a sörkollektorról érdeklődött. Olvasták - az urával - az interneten, hogy itt a Villa utca 2-ben már van valakinek.
Én ugyan még nem láttam... de ez nem a 2-es szám.
Nem számít. Váltottam pár szót vele is és a férjeurával. Leültettem a piros székre :-) Mondtam, talán 1-2 hét, és látványosabb lesz, mert remélem az asztalos munkát megoldom addig. Ha nem esik az eső.
Közben Marika néni ott gyomlált karnyújtásnyira.
A csevely után kikísértem az érdeklődőt, Marika néni eltűnt. A gyom sehol.
Hátrasétáltam.
A kert végében építettem egy kisebb dombot, ott akarok zöldséget nevelni. A tavalyi összegereblyézett avarból, meg az autójavításhoz ásott aknából kikerülő földet használtam hozzá.
A tavaszi ásás előtt a fiai - most egyedül volt Lali, a nagyobbik fiú - el szokták égetni, én megkértem, hordja egy kupacra a kerítés mellé, majd betemetem.
Nem volt elég a föld. Nem számít, úgyis kezdő kertész leszek, majd a sarokban kezdek.
Ott szépen elterítettem a földet, azóta többször is megázott, vettem répa, retek petrezselyem magot. Tegnap meg sóskát is. A próba ültetés a cseresznye fa alatt volt.
Megtekintettem a dombocskám déli oldalát.
Nem találjátok ki! Ugye?
Az összes gyom ott volt.
Ma délután két és fél óra alatt daráltam keresztül a húsdarálón csigástól, földestől, de megvan. Már rá is szórtam (mulcsolás) az ágyásomra.
Majd holnap lefényképezem. A retkek már úgyis kibújtak.

Kinek a széke(m)?

Megcsapott a fülemile korán reggel.
Éppen a bicikliket igazgattam a ház mellett, amikor Marika néni megkérdezte, hogy Béla jobban van-e, és miért nem jön ki.
Mondom, hogy nem túl jól. Nincs kedve kijönni.
Erre megnyugtatott, hogy nem is lesz jobban. Hiába a kezelés.
Aztán, mintha nem is volna fontos, szinte csak odavetette, hogy adjam már vissza a székét.
Tudom, hogy a piros székem évek óta ott állt az eresz alatt az ajtaja környékén, és megszokta, de most kitette a többi közé az udvar közepére a faasztal mellé.
A társasház udvarán van egy jókora lebetonozott szabadtéri asztal, és körberakva hozzá négy műbőrrel bevont fekete vaslábú szék. Ez mióta itt lakom - 97 óta bizonyosan - minden tavasszal kikerül, télire beteszik a fiai a mosókonyhába.
Jó is kiülni néha rá, Ritkán, de használom én is. Szalonnasütéskor elviszem a vendégeknek, majd vissza is teszem a helyére utána. Ezért még nem szokott szólni.
Pár éve meghalt Lajos bácsi - a férje - és a karbantartás elmaradt. A székek támlája kezdett lelazulni. A csavarok belerozsdáltak és elértek.
Marika néni kérte a fiát, kérte Bélát, hogy igazítsák meg. Béla mondta, hogy csavart kell venni hozzá. Marika néni hozzám fordult, azonnal adtam hozzávalót. A székek csak nem készültek el.
Az öreglány dúlt-fúlt, de amikor kész voltam a dolgommal, kerestem még új csavarokat. Szépen összecsavaroztam mind a négyet.
Én voltam a rendes gyerek. Kicsit mosolyogtam is magamon, mert a két lustaság mindent kitalált, de nem mondta, hogy nem akar a székekkel foglalkozni. Nekem jól jött.
Két éve nincs baj velük.
Laci szomszédom innen-onnan szokott kapni hasznos dolgokat. Deszkákat, műanyag asztallapokat, meg még székeket is.
Ezek között puccosabb irodákból kikerült, leselejtezett holmik is vannak, Marika néni pedig azonnal lecsapott volna, mint gyöngytyúk a repülő köpésre, de Laci szomszéd nemet mondott.
Marika néni megátkozta, mert nem adta neki.
A feszültség pedig csak nő, mert Laci szomszédba akkor is beleköt, ha a saját macskája beleszarik a friss ágyásba, hogy a kutya kaparta ki.
Laci szomszéd kutyája szegény pár négyzetméteres kennelben van egész nap, és ha kieresztjük, porzik az udvar mögötte, de a Marika néni kertjébe nem szabad, hát nem is megy.
Ha próbálkozna is, elég megkérdezni, hogy "HOL A HELYED?" és behúzott fülekkel-farokkal tér vissza a hátsó udvarba. Valószínűleg kapott már verést érte. Ez annyira biztos, hogy ha Marika néni hívja magához, akkor sem lépi át a képzeletbeli kerítést.
És még a szék története.
A piros műbőr székem a lakásom előző tulajdonosától örököltem. A néni nyolcvanon túl költözött el az élők világából, s a húgától megkaptam a berendezést is. Összeírtuk, miért mennyit kér, mert volt közte hűtőszekrény, meg tűzifa, meg egyéb hasznos dolgok is.
A piros széket lenti lakásban tartottam, és Laci szomszédék használták. Később megvették a lakást, és a szék kikerült a gangra. Ha kellett, elhoztam, de visszavittem mindig. Jó helyen volt.
Tegnap kiültem a kupiasztalom mellé panelt fúrni, rajzolni, meg maratni is.
Csinálok egy GDO-t. (Ha kész, majd posztolom a Zsebműhely-en) Az alkatrész beültetés közben rám esteledett, és a széket nekidöntöttem a kupiasztalnak, majd felcuccoltam a lakásba.
Reggel pedig Marika néni kérte a székét.
Bár a hölgy alkalmi süket, mutattam, hogy a szék az enyém, de vissza fogom vinni az asztal mellé, csak még használom.
Ekkor szabadult el az indulat.
Miért nem várjuk meg, hogy megdögöljön, és neki csak ez az egy széke van.
Csöndben megjegyeztem, hogy megvárjuk, és visszavittem a székemet az asztalhoz.
Inkább feljöttem, és főztem egy kávét.

Mostanában mindent elrontok

Tegnap Nufi adott egy feladatot.
Béla kapott szobavécét, és magas neki. Ketten lemérték, vágjak le belőle 5cm-t.
A szerkezet négyzetprofilú vaslábakon áll. Nem lesz bonyolult művelet.... már ha nem én csinálom.
De ezt én követtem el.
ELőször is leemeltem a polcról a sikítót. Jó vastag csiszoló korong van rajta. Blackidecki, de eddig nem kellett cserélnem rajta korongot, mert van egy olcsó változat is. Azon váltogattam a köves és fém szeletelésre való karikákat. Tavaly nyáron elvittem Komjátiba, úgyis ott kell.
Most viszont erre kellett volna feltennem a fémvágó korongot.
Kulcs nincs, majd csinálok.
Egy darab laposvas nincs égen-földön.
Laci szomszédom - a másik - többszörös sikító tulajdonos. Végigvizslattuk a készletét, egyik sem jó méret.
Azért adott egy 'nem kár érte' fajtát, és némi satuban egyengetéssel rá tudtam beszélni, hogy kinyissa a szorító gyűrűt.
A vékony lapnak kicsi, nem illik rá a lyuka a gyűrűre.
Nem örvendek neki.
Előhúztam a szúrófűrészt. Van hozzá fémvágó fűrészlap is, de hol az imbuszkulcs?
Röpke félórás keresgélés után éppen feladni készültem, és a keretes fűrésszel indultam az udvarra, de Nufi belépett, és láttam, meg tudja várni a magoldást, hát tovább kutattam az n+1-edik szerszámos dobozomban is. Végre előkerült a készletem zöme.
Belekerült a fémvágó fűrészlap, és hullámpapír dobozra fektetve a lépcső előtt nekilendültem a fűrészelésnek.
Nufi a kötésével mögém ült a lépcsőre.
Az 5cm nem akart lejönni.
Megnéztem a fűrészlapot.
A piros festék sem nagyon jötte le, de a fogak eltűnni látszottak.
Rohantam a másik fajta lapért, majd az biztosan jó lesz.
Hát levágta, de a sűrű fogazás is reszelőnél finomabb fogazattá szelídült.
Laci szomszéd készült anyósáékhoz vidékre, és látva a szenvedésem, kezembe adta a saját vágószerszámát.
Pik-pakk lenyestem a maradék három lábat.
Nufi közben idegesen megjegyezte, hogy az egyik lábból kétszer vágtam.
Pedig régen láttuk a Sörgyári Capricciót.
A 20 ezer forintos vadonat új szerzemény három különböző méretű lábbal... a párom kikészülni látszott.
Gyorsan lemetszettem a negyedik lábat is, és kutattam laposvas után tovább. Arasznyi méretben azért akad itt a kupisarokban.
Két éppen bedugható csíkot levágtam, és 5-ös csavarokkal rögzítettem a levágott lábat.
A negyed órás munkából így lett kétórás fúrás-menetvágás, stb.
Béla fiatal korában esztergályosként kezdte a pályáját, biztos voltam benne, hogy ki fogja szúrni a balfogásom. Nem nagyon mertem azóta a szeme elé kerülni. Mátkám délután mondta is, hogy amint Béla felébredt azonnal megtekintette.
Ez van. Tegnap előtt az induktivitásmérőmhöz átalakított párszáz Forintos multimétert alakítottam dupla tápfeszesre, és azt kötöttem el. Meg is állt benne lokáloszci. (Ez nem az éjszakai mulatóhely) Aztán két DVD-re is felírtam ugyanazt,..
Még jó, hogy vége a hétnek.
A jövő héten már minden tökéletes lesz..... remélem!

(Csak zárójelben mekk-jegyzem, hogy a készülékhez tartozó imbuszkulcsok végig itt voltak)